Hello!

     2005-ben voltunk Pulán először Horvátországban. Akkor én úgy voltam vele, hogy az életben SOHA többet Horvátország. A házigazdánk egy pökhendi majom volt. Sehol egy kedvesség egy nyavalyás mosoly. Bezzeg, ha németek volnánk! Mindez mellett a szállás, amit adott a pénzünkért egy putri. Szóval nagy csalódás volt.

     Tavaji barátnőm unszolására és rábeszélőkéjének köszönhetően nagy nehezen ráálltam a dologra. Azzal érvelt, hogy délebbre kell menni, mert ott még kevesebb a turista és alacsonyabbak az árak is és hogy sokkal szebb is ( többen is mondtak hasonlót, de nekem aztán mondhatták). Korcsula nevezetű szigetre akart menni.

     Elindultunk hát éjszaka 2-kor. A határra 3-kor érkeztünk, amit sikerült is gyorsan abszolválnunk. Élveztem az autópályát, az éjszakai vezetést. Úgy voltam vele, hogy legalább ez legyen jó, ha a nyaralás során úgyis kutyába se vesznek bennünket. Azért Splitig kifárasztott a dolog. De nagyon jól esett.

     A komp 10 órakor indult. Majdnem nem fértünk fel rá. Kifizettem a jegyeket. Kicsit sokalltam ( na jó, nagyon sokalltam ) a majd 450 kunát – kb. 15000 forint, amit oda kellett fizetni két személyre, meg egy autóra, de az igazi idegbaj akkor kapott el, amikor haladva a sorral láttam, hogy nem biztos, hogy feljutunk a kompra. Végül utolsóelőttiként felhajtottunk. Nem tudom, mit éreztek azok, akik lemaradtak. Én minden esetre nagyon örültem. Fáradt voltam. Nem hiányzott több vezetés, és szép volt az út is. Azt nem mondhatom, hogy romantikus volt, de szép volt. Kicsit fanyalgós, mert azért benzinnel is olcsóbban úsztam volna meg (legalábbis azt hittem akkor – a végén, még visszatérek erre a témára)

     Vela Luka, ahol megszálltunk, egy öböl, ami körül a kikötő-városka épül. Állítólag ez a sziget közigazgatási központja. Hogy ez mit jelent, nem tudom, a házigazdánk mindenesetre ilyesmit magyarázott. Minden áron fővárost akart csinálni belőle. :-) Itt mondanám el, hogy meglepődtem, mert ez a házigazda az mellett, hogy valami nagyon finom borral fogadott, az első óra alatt többet szólt hozzánk, mint Pulán a majom az egész nyaralásunk során. Pedig, sokkal rosszabbul törte az angolt, mint a púlai. Szóval már ez bearanyozta a nyaralás kezdetét. Láttam, hogy Melindának (barátnőm) is jól esik, hogy mosolyogni lát. Ez mellett a szállás is tűrhető volt. Nem mondom, hogy egy luxuslakosztály, de okés volt. Két személyes kis apartman, konyha, légkondi, terasz a tengerre, stb. Szóval minden, ami kell. 30 euró naponta. Ez mellett az öreg meghívott minket egyik nap egy finom halspecialitásra is. Legal'bbi Melinda szerint nagzon finom volt. Én ki nem állom a halat, csak az udvariasság kedvéért gyűrtem le. Azért meglepődtem, mert ez ehető volt még számomra is.

     A strandnál kristálytiszta víz fogadott bennünket, ami azért is meglepő egy kicsit, mert tulajdonképpen egy kikötővárosról lenne szó. (Mondjuk közvetlen a központban a benyúló víz más képet mutat, de hát az tele van csónakkal, yachtokkal, stb. tehát érthető)

     Nem vagyunk elkapatva anyagilag, így a háziúr tanácsára elmentünk egy Kerom nevezetű „bevásárlóközpontba”. Hát ez egy nagyobb közért, helyi szinten állítólag kedvező árakkal. 200-300 méterre van a kompkikötőtől egy eldugott helyen. Tejet 4-6 kunáért találtunk (kb. 170 Ft - tól), a kenyér 7 kuna (kb. 240). A hús méregdrága.. A felvágott elviselhető áron kapható. Drágább, mint itthon, de azért nem haltunk bele. Púlához képest pedig ingyen volt minden.
     Elmentünk a városi halpiacra is. Egy piac esetében azért az ember arra számít, hogy mégiscsak van némi kiterjedése. Hát mondjuk úgy, hogy az egész piacegység két nagyobb szobányi alapterületen fekszik. Ráadásul felében zöldségeket árulnak. Mégis, minden van, ami egy halpiacon kell. Még egzotikus dolgokat is láttunk (valami hatalmas, furcsa hal, meg fél méteres mozgó rák – nekünk érdekes volt). Bevásároltunk. Hát, mit mondjak, megvolt az ára. A sziget szikláin valószínű, hogy kevesebb retek terem. :-) Halat, rákot nem vettünk, mert nem kedvelem a tenger gyümölcseit. A zöldségre orientáltuk a vásárlóerőnket. :-)

     A következő napokban fürdöttünk és kirándultunk. Felfedeztünk kis öblöket, kis falvakat. Próbáltam visszatartani magam Melinda előtt, mert mégiscsak a büszkeség, hogy hát nem akartam én horvátban nyaralni, de nem nagyon sikerült. Olyan tájakat láttunk, amit Pula nem igazán adhatott meg. A természet itt csodákat művelt. Pulában csak a kolosszeum, ami ért valamit. A többi betonrengeteg. Ez a sziget meg maga a természeti csoda.

     Ami engem még nagyon megfogott az Korcsula város a sziget túloldalán. Kisdubrovniknak is nevezik a várost. Hát Dubrovnikban még nem voltam, de hasonlít rá a képek alapján. Fantasztikus élmény az óváros. Jó hely ez azoknak is, akik szeretik a bazárt. Korcsula várost az utolsó nap, hazafelé menet látogattuk meg, mivel a spliti komp árai miatt úgy döntöttünk, hogy kocsival tesszük meg az utat.

     Hát, amikor a spliti kompon elmélkedtem a komp árán, kihagytam a számításból azt a pár „apróságot”, hogy:
     1. Itt is lesz kompdíj, mert mégiscsak szigeten vagyunk. Én csak a cirka 200 kilóméteres plusz autoutat számoltam Split és Vela Luka között. Valahogy kimaradt a kb. 3000 forintos 2 kilóméteres kompozás.
     2. Nem mindenütt lehet autópálya-sebességgel araszolni. Főleg nem így szombaton Vagyis inkább sehol. Tovább tartott sokkal, mint a komp. Pedig az is 3 óra volt.
     3. Fárasztó a koncentráció, amit a szerpentineken kellett végighajtani. Bár, a peljesáci félszigeten egyszerűen többször is meg kellett állni, mert olyan kilátások voltak, hogy lehidaltunk! GYÖNYÖR! Tehát, megérte azért ez az autóút is. Így egy rövid ideig Bosznián is keresztül haladtunk. Láttunk Stonból és a hegyre épített állítólag legendás, számunkra semmit nem mondó erődítményből valamit. És szép látvány volt a 200 kilométernyi út alatt szinte végig a tenger mellett kocsikázni.

     A konklúzió: Hosszú autózás után megéri kompozni, mert így visszafelé kikészültem, mire hazaértünk. Aznap mindenkit gyűlöltem, mert tele volt a puttonyom a rengő autózástól. Ha bele gondolok, hogy mi lett volna, ha lefelé végig autóztunk volna...Leharaptam volna a házigazda fejét, bor és kedvesség, ide, vagy oda... Idegbajosan nem jó a nyaralásra érkezni. 4 személlyel meg már kifejezetten gazdaságos a spliti komp. Lefelé kompozással egybekötött utazást, visszafelé – ha még nem láttad a Peljesac félszigetet és a boszniai szakaszt-, akkor egy autókázást javaslok. Ha már láttad, akkor visszafelé is kompozz!
     Ami a szigetet illeti: I’ll be back. :-)

h. ferenc